Nagy megtiszteltetés ért két illetve háromszor is megkaptam ezt a díjat.
LauraL-től és Haidey-től is Köszönöm szépen!
Ezzel a bejegyzéssel a díj kikerül a blogra. Ezzel teljesítettem az egyik feltételt (1. Tedd ki a logót a blogodra!)
2. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
Mindkettőjük chatfalán megköszöntem a megtiszteltetést.
3. Írj ki magadról 7 dolgot!
1. Az írás számomra gyógyszer, de néha túlzásban viszem és méreggé válik.
2. A családom érdekében azonban időnként még erről is képes vagyok lemondani.
3. Krónikus betűéhségem van, ha én már nem tudok írni, olvasok.
4. Szerintem van Isten.
5. Volt egyszer egy fekete macskám.
6. Párizsban egyetlen dolog van, amit igazán látni szeretnék: a Pére Lachaise temetőben Jim Morrison sírja.
7. Ha egyszer el kellene hagynom Magyarországot, egy indián rezervátumba mennék.
4. Küldd tovább 7 írónak!
1. Evetta Bright: Érzések és ballépések
2. Mili és Kylie: Valaki titokban rólad álmodik
3. Kella Gable: Armor rózsája
4. Rose Woods: Angyali démonok
5. Mimi: A gladiátor
6. Narmiraen: Álom
7. Lulu és Doree: SmiLe
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket nálad!
Még egyszer nagyon köszönöm a díjat!
Rica Whimsy
2011. augusztus 23., kedd
2011. augusztus 5., péntek
Győri Antológia 2002. (2.)
A csend nem hazudott
Telnek a napok, hallgatsz,
De én tudom, hogy
Akkor
A csend közöttünk
nem hazudott.
A szememből kicsordulva
Mintha vérem folyna.
Várom szavaid, és közben
Életem ömlik szét.
De míg nem értelek téged,
Nem feledhetlek el,
Még, ha néma űr marad is
Emlékeddel szívemben.
Mert én tudom, hogy
Akkor
A csend közöttünk
Nem hazudott.
Azonosság
A gyönyör magányából
- Téren- és időn túlról -
Visszazuhanva karjaidba,
Piheg a testem
Könnyű ernyedésben,
Ahogy haldokló Madárka
Lelke pihen meg,
Utolsó röpte végén
Isten meleg fészkében.
Hazafelé
Lehulló csillagokból fehér paplant sző az ég,
Akár szerelmesem, betakar, rám borul a tél.
A csillagok emlékére gyertyát gyújtanék,
Leoltanám a lámpát s a táncoló lángnál
Nézném a szemét, s míg szobánkra ráborul az éj,
Odakinn lassan fehérré válna a messzeség.
2011. augusztus 1., hétfő
Győri Antológia 2002. (1.)
Töredékek
1.
Halál-csöndes éjszakák...
Csak most értem meg
Félelmét,
Mit érzett a dermedt falak között,
Álmaitól álmatlanul.
Talán akkor...
Akkor sírt az én Apám.
2.
Mindig rohantam én,
És Ő mögöttem lépkedett,
Féltüdejében hurcolt nehéz éveket.
Most lassítanék, de már minek?!
Hátam mögül nem hallom a csoszogó lépteket.
Fenyves a Mátrában
Halott fák testén lép a láb
Fűrész tör a csendre
Szívedbe mar a lánc
Tetem zuhan a földre
Johannesburg...
A Föld csúcsra jár.
Vándor
Fehér vásznat feszít, terít a szél,
Sötét, dermedt ujjak nyúlnak az égig,
Hegyes tőröket készít a Jégkovács,
Virágcsendéletet fest egy szellem,
Félfülű talán...
Bánatlovak köteleket tépnek,
Halálmadarak törnek az égnek,
Vad szél játszik veled -,
Reméled, hogy valaki
Add még menedéket.
"Azután"
Csendben fájnak a szívek,
Hallgatnak bár, de élnek,
Némán hullnak a könnyek,
Halkan csordogál a vér,
Ám egyszer csak a sötétben...
Csendül a dal, megnyílik az ég:
A Megfeszített visszatér.
Testéről eltűnt a vér,
A szívében Reményt hoz,
Szemében Fényt. Szétosztja
Végtelen Szeretetét...
"Azután"
Csendben fájnak a szívek,
Hallgatnak bár, de élnek,
Némán hullnak a könnyek,
Halkan csordogál a vér,
Ám egyszer csak a sötétben...
Csendül a dal, megnyílik az ég:
A Megfeszített visszatér.
Testéről eltűnt a vér,
A szívében Reményt hoz,
Szemében Fényt. Szétosztja
Végtelen Szeretetét...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)