Figyelem a bejegyzés a nyugalom
megzavarására alkalmas, szubjektív agymenést tartalmaz!
Elöljáróban: a zsánerek és én nem
szeretjük egymást.
A sokoldalú könyveket szeretem. Kezdjük mindjárt egy megosztó
zsánerrel, a westernnel, ez lényegében amerikai történelmi regény. Erre az első
munkahelyemen kaptam rá, a napi 8-10 óra banki munka után. Túl fáradt voltam,
ahhoz, hogy valami velőset és elgondolkodtató olvassak. Zárójeles megjegyzés:
alig jöttem el onnan, elolvastam és megszerettem a Bűn és bűnhődést.
Addig azonban a szerelmes regényekkel próbálkoztam (Tiffany, Romana, Júlia), már
ameddig bírtam. De olvasás nélkül még rosszabb lett volna! A szép és a jó
egyelőre értelmezhetetlen volt a szellemi agyhalál miatt, viszont ezek a
füzetek hosszútávon kiborítottak. Így kaptam rá az akkoriban újra kiadott
filléres westernekre. Tudni kell, hogy ezeket nagyrészt magyarok írták, akik nem biztos, hogy valaha jártak a tengerentúlon. Mégis sok tetszett közülük, még pedig azok, amiben együtt
volt minden:
- izgalom, kaland - kalandregény
- gazdag földbirtokos szegény
földbirtokos ellen - némi szépirodalmi hatás
- szerelemi csatározások -
romantikus regény
- indián varázsló - misztikum, csoda
- indián varázsló - misztikum, csoda
Újabban ez a négy főelem már
nagyon kevés könyvben van együtt és egyensúlyban, mind különböző zsáner. És
akkor bontsuk tovább még ezeket is, gyerekeknek (még tovább bontható), fiatal
felnőtteknek, nőknek, férfiaknak.
Zane Grey western
környezetben, gyönyörű, fájdalmas szerelmekről ír, erotika nélkül. Bevallom
nekem nem is hiányzik a történetekből. Leon Uris, Henryk Sienkiewicz, Nicholas
Evans a maga területén ugyanúgy, könnyes, szívszorító romantikát fest,
belekeverve más értékek közé. Az Exodus-ban,
a Tűzzel-vassal-ban történelmi háttérrel, háborúban lángol a szerelem.
A füstlovag jelenkori helyszínen, tűzugrók világában, kialakuló szerelmi
háromszöge szívbemarkolóan igazságtalan, ahol nem lehet ítélkezni a szereplők
felett.. Én legalábbis nem tudtam. Érdemes rákeresni, milyen zsánerbe sorolták
ezeket a könyveket a Shopline oldalán…
A Csontvárost ki ne
hagyjam! A filmet úgy ahogy van, elszúrták. Utólag beismerték, nem vették
figyelembe, hogy a könyvet nemcsak tinédzserek és fiatal felnőttek olvassák, de
nagyon népszerű a harmincöt év feletti nők (ez megint egy kategória) körében
is. Aidan Turner jó pasi, jó színész. Arcot adott Lucien Graymark-nak (Luke-nak),
de csak miatta nem fogom többször végignézni a filmet, és bosszankodni az
átírások, a lecsupaszítás, az egysíkú tinifilmmé tétel miatt.
Nem arról van
szó, hogy mindenféle "nagy irodalmat" kell a nőkre, tinikre kényszeríteni, de az sem
helyes, hogy lebutított, csak nekik íródott könyveket kapjanak, ennél azért
többre kellene értékelni úgy általában az embereket.
Most jön a nagy vallomás, meg
lehet kövezni: nem tudok zsánerben írni. Írok, ahogy írok. A minősítés jogát
meghagyom az olvasóknak... Sokak szerint nonkonformista vagyok, időnként deviáns, feszegetem a határokat, sőt gyakran át is lépem őket.
Miért kellene szétboncolni a
szivárványt?
Amikor gyerekként először látjuk,
nem észlelünk mást, csak a szépségét. Érzékeljük a színeit,
megtanuljunk a nevét, később a színek elnevezéseit is, aztán megtanuljuk,
hogyan és miért keletkezik.
A gyerekeknek először csak
fényképről kellene látni? Vagy tükörből? Esetleg az egyes színeket
külön-külön? Mindaddig, míg mindent nem tudnak róla, nem szabad egészben
látniuk?
Az élet olyan, mint a szivárvány. A jó könyvek az életről szólnak. Egészben látod, de csak apránként érted meg a
titkait, ahogy tanulsz. Egyre többet tapasztalsz, felnősz. Az égen megjelenő
szivárvány valakinek az első, másnak a sokadik, vagy talán az utolsó. A régi
könyvek is ilyenek voltak: ha megjelentek, különböző korosztályok olvasták
ugyanazt. Sajnos a mai ember általában a könnyen, erőfeszítés nélkül
megszerezhető dolgokat keresi, ami csak neki készült. Szükség lenne új
szivárvány-könyvekre, amiben lassan mindenki felfedezné önmagát, és ahogy az
évek múlásával, újra és újra elolvassa, elkezdi átértelmezni, máshogy értékelni
a dolgokat. Kalandosabb, több szépséget, titkot tartalmaz a felfedezésére váró
út, mint, amit előkészítettek nekünk... Az utak azonban már egy másik téma.
Lehet, hogy majd folytatom, de ha belegondolok, hogy erre a posztra egy másik
bejegyzést szántam, a félelemről…