Végtelen Mezők Hétvége - Karakterépítés

Kép: Pixabay

A Végtelen Mezők Vándora egy  novellám címe, nem mai gyerek, már elmúlt húszéves. Tavaly az azonos című novellás kötetemben másodszor jelent meg. Először 1994-ben került bele egy antológiakötetbe. Nincs papírom írásoktatásból, és mivel az élethosszig tartó tanulás híve vagyok, nem is hiszem, hogy eleget tudok hozzá. Ebben, és a reményeim szerint, majd elkövetkező bejegyzésekben a személyes tapasztalataimat osztom meg az írásról, és arról én hogyan dolgozom. A bejegyzések tartalma teljesen szubjektív, és lehet, hogy jövőre, vagy  következő regényemhez más módszert találok ki.

A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány dolgot, amit figyelembe veszek egy-egy karakter kialakítása során. Az adott történettől függ, mennyit tud meg ebből ténylegesen az olvasó, de a főszereplők és a fontosabb mellékszereplők kidolgozásához szükség van háttér-információkra. 

Van egy képem a főhősről, így a legfontosabb dolgokat már az elején tudom róla. Ott áll előttem, látom a termetét, hajszínét, szemszínét, szeplőit, szakállát, bajuszát - ez utóbbi kettő a legtöbb esetben férfiakra jellemző. 

Alább felsorolok néhány példát, melyeket végiggondolok ilyenkor. Ezek, amikor felmerül egy történet ötlete, még csak homályosak. Mielőtt az eseményeket kidolgozom, megpróbálom őket összegyűjteni. Buszra várva, házimunka közben töröm rajtuk a fejem. Ha egyszer eszembe jutnak, azonnal lejegyzem, nehogy elfelejtsem őket, és hibázzak. Ha már a történet kidolgozása közben találok valami jobbat, na, akkor van baj. Fel kell göngyölíteni mindent visszamenőleg, és a szálat az elejétől a végéig javítani. Nem ez a legélvezetesebb része az írásnak...

A karaktereim élete már a születésük előtt elkezdődik. Néhány fontos példa, amely befolyásolja, hogyan alakul a sorsuk.

Születési hely

Akkor van jelentősége, ha a főhősök ott is nőttek fel, hiszen ez meghatározza a szokásaikat. Ha csecsemőkorukban elkerültek onnan, de például egy örökösödési vita miatt vissza kell térniük, akkor később válik fontossá.

Szülők, testvérek

Velük sem árt tisztában lenni. Nehogy egy jelenetben arról beszéljen egy szereplő, hogy fára mászott a bátyjával, és később a kisöccse halála befolyásolta, hogy orvos lett. (Persze lehet két, vagy akár több testvére, de ezt ne felejtsük el megemlíteni.)

Barátok, ellenfelek

Egy múltbeli konfliktus, közös élmény akár az egész történet mozgatója lehet, és adott ponton megmagyarázható vele a karakter döntése is. Egy ilyen eszközzel könnyen áthidalható a "túl sok véletlen" probléma, mely gyakori hiba a regényekben. Egy adott szituációban emberünk egy régi jó vagy rossz, de fontos emlék hatására minden további nélkül meghozhat egy rá egyébként nem jellemző döntést. Ezért nem szabad megfeledkeznünk ezeknek a személyeknek, és a hozzájuk kapcsolódó eseményeknek legalább jegyzetszerű rögzítéséről. Ha rendelkezünk stabil háttértörténettel, a megfelelő időben könnyedén a események közé illeszthetjük egy-egy epizódját.

És végezetül két veszedelmes hibaforrás a sok közül

Kellemetlen tévedéseket követhetünk el "a tisztálkodási szokások az adott korban" témában. Számít, hogy volt-e fürdőkád vagy csak dézsa. Szappant vagy fürdőolajat használtak. Létezett-e már villanyborotva?

A szereplőink által fogyasztott ételek és italok kérdése is fontos. Nem minden étel alapanyaga őshonos adott földrészen vagy  vidéken, például a narancsos kacsa nem volt mindennapi étel a középkori Magyarországon.
Fontos lehet még: tud-e a karakter írni-olvasni, milyen iskolái vannak, beteg-e, sérült-e (ha igen, miért) milyen nyelveket beszél, stb., stb...

Számomra a legegyszerűbb kezdés, hogy összegyűjtsem, mire kell figyelni egy-egy szereplőnél, ha végiggondolom egy napját, ébredéstől estig (szükség esetén az éjszakát is), minden apró mozzanatával. Így nagyjából kiderül, mik azok a dolgok, amikkel egy plasztikus, sokszínű karakter kidolgozásánál számolni kell. Nem kevés! Ha múltbeli, vagy más világban játszódó történetet írok, ennek a valóságát, törvényeit  is figyelembe kell vennem már az elején.

Az ellenfél (antagonista) kidolgozásához egy kis adalék. A főhős ellenfele nem mindig ugyanolyan arányban jelenik meg, mint a főszereplő, néha csak epizódokban tűnik fel, vagy a tettei következményét látjuk. A háttértörténete azonban ugyanolyan fontos. A motivációját, célját legalább a szerzőnek tudnia kell, csak így válik hitelessé a figura.
Ha egyenlő arányban szerepeltetem a két ellenfelet, mindkettőjük történetét külön dolgozom ki. A negatív főhős szálának azt a részét, melyben a pozitív karakter nélkül szerepel külön írom meg, ha lehet az elejétől a végéig, de a legfontosabb eseményeket mindenképpen egymást követően. Így függetlenítem az ellenfelétől. A történéseket az ő szemével nézem, elfogadom az érveit, az ő igazsága lesz az én igazságom. 

Köszönöm a figyelmet!

Ha nem találok ki mást, akkor legközelebb a párbeszéddel jövök...

Meddig mehet el egy könyves blogger?

Kép: Pixabay

Az előző bejegyzésem felfokozott érzelmekből fakadt, még pedig azután, hogy találtam egy véleményt egy blogon a Tullia meséi - Őrző című kötetemről. Azóta átgondoltam a dolgot, és elhatároztam, hogy megírom ezt a bejegyzést. Az értékelés szerzője egy ismerősöm, ennek ellenére sem álltam le vitatkozni vele a bejegyzés alatt, de nem hagy nyugodni a szöveg stílusa, és az, hogy bejegyzésével ez az ember árt nekem. A blogger népszerű és sokan olvassák. Mondhatjuk bátran, van akinek számít az ő véleménye.

Ezért szerintem mindannyiunk vállán, akik könyveket értékelünk, van felelősség, és ennek tudatában kell megírnunk a bejegyzéseinket. Fontos, hogy ezt minden blogger tisztességgel, ne ártó szándékkal tegye, vagy - ami ugyancsak szörnyű és nagyon sok bejegyzésnél tapasztalom - ne saját hozzáértésének és nagyságának bizonygatására. 

Egy-egy könyvben sok ember munkája és természetesen anyagi befektetés van. 

Az eladott könyvek árának csak egy része az író jövedelme, és a rossz szándék nemcsak neki árt -  mindannyian tisztában vagyunk a magyar könyvpiaci helyzettel. 

Nem arról van szó, hogy bánjunk kesztyűs kézzel a magyar szerzőkkel, mert a külföldieknek nem árthat egy magyar blogger. Ez is óriási tévedés! Nekik közvetlenül nem, de a könyveik magyar kiadóinak igen. Tehát, ha valaki könyvek értékelésére szánja el magát, gondolkozzon el ezen!

Az ügyvéddel fenyegetőzés sem nevetséges dolog egy poszt alatt. A hitelrontás és a becsületsértés létező jogi kategóriák. Az, hogy nem perelnek be könyves bloggereket, nem azt jelenti, hogy még egyetlen blogger sem jutott el komolyabb sértésekig.

Tudom, hogy sokan nem értenek egyet velem, mert azt a nézetet vallják, ha az író útjára engedte a művét, vállalja a megmérettetést. 

Próbáljuk az írót (munkás)emberként kezelni! Ha ajándékba kapok vagy veszek egy asztalt, majd rossz szándéktól fűtve írok róla egy újságban vagy a Neten, az asztalos akkora pert akaszthat a nyakamba, hogy nézegethetek.

Vannak rossz írások, nekem is vannak. Ám ez senkit sem hatalmaz fel arra, hogy tiszteletlen legyen, és saját szenvedélyétől, gyakran a látogatói számától megrészegülve azt gondolja, hogy ő már mindent tud a könyvekről, és megmondhatja, mi a jó és a rossz.

"Az írástudók felelőssége" sokféleképpen értelmezhető, és ezt a könyves bloggereknek is illik tudomásul venni.

Az írás és a boksz...

Kétféle reakciót vált ki belőlem a könyveimre kapott rossz vélemény: vérben forgó szemű anyatigris vagy összetört szívű, bizonytalankodó, önbizalom-hiányos kis nyúl leszek. Ez az utóbbi a gyakoribb.

A kritikust a nyúl nem érdekli, és általában senkit sem. A megalázott, összetört kis lény, a lelkem pedig csak kuporog. Ilyen a világ. Ha a kiléptél a műveddel a világ elé, vállald a következményeit - hangzik el gyakran az intés.

De valóban szótlanul kell tűrnünk? 

Igen, jobban járunk.

A tigris, a nyúllal ellentétben szembeszáll,  és válaszcikket ír, esetleg egy hozzászólást a blogos vélemény alá.  De ha az igazát bizonygatva, vitába száll a kritikussal előbb-utóbb eljut szegény arra szintre, mint Tigris a Micimackóban: összevissza pattog és sorolja naiv okoskodásait. A kritikus kétszeresen nyert, az író újabb csatát vesztett.

És nem azért veszít feltétlenül, mert rossz a könyve. Nem.
Inkább arról van szó, hogy két bokszoló öklözik tovább, az egyik padlóra kerülését követően. A kritikus bevitte a hatalmas ütést, az író a padlón. Rászámolnak. Feláll. És elborult, kába aggyal, a vereség tudatában megalázottan hadonászik, hiába volt eddig akár bajnok, a kritikus pedig csak egy utcai verekedő.

 

A közönség semmit nem tud (akik még nem olvasták a könyvet) a két sportoló múltjáról. Csak azt látják, hogy az egyik jól felépített támadássorozat után padlóra küldte a másikat, az meg kétségbeesetten rohan az eredmény után. A szerencsétlen bevisz egy-két gyönyörű ütést (az író felsorolja az eddigi jó véleményeket), szép a testfelépítése (talán szebben fogalmaz a hozzászólásban, mint egyébként a kritikus), de olyan szánalmasan gyenge most. Minek állt fel? Maradt volna padlón (csendben), akkor komolyabb sérülés nélkül megússza, de így küszködik, hadonászik. Erőtlenek az ütések, a kombinációk nem jönnek be, (semmi érvelés, kétségbeesett igyekezet, az értékeinek rendszertelen felsorolása). Az ellenfél mindent hárít, ez már örömbunyó (az író érveit figyelmen kívül hagyva  a kritikus emlékezteti a közönséget - nem az írót - mondhatni kiszól, hogy ez a dolga: elemezni, a másiknak pedig elfogadni, megérteni, és legközelebb jobbat írni, és ha nem bírja a kritikát, egyáltalán nem is írni) a vert helyzetben lévő egy ideig még állja az ütéseket, aztán feladja - a bokszoló ilyenkor általában már csak bámul, és a sarokból repül a törülköző... "Ilyen a boksz!" 

Képek: Pixabay

Romantika a nem romantikus könyvekben

Forrás: Pixabay

Már sokszor írtam arról, hogy nem szeretem a (csak) romantikus könyveket. A történelmi regények, az akció és kalandkönyvek, a thrillerek, westernek és a fantasy az, ami a legközelebb áll hozzám. Ezekben a történetekben számos gyönyörű, könnyes, szívszorító szerelmi történet bújik meg. Most leírok néhány idézetet, és csak a bejegyzés végén írom oda, milyen könyvben találhatók, pár szóban azt is megosztom veletek, miről szól az adott könyv.

1. "S amint így állt hajadonfőtt, a megváltó pillanat kiteljesedésével, amint a kalapács utolsó dallamos visszhangja is elszállt az embertömeg lármájában, Neale mélyet lélegzett.

Idegen kéz siklott az övébe - puha kis reszkető kéz. Neale mozdulatlanul állt, mint egy kődarab... Nem álom, nem képzelődés, nem beteges bódulat. Érezte a meleg húst - a gyöngéd kereső ujjakat, majd a vér lüktetését, a remény, az élet és szerelem taktusában... Allie Leet."

2. "Kitty Fremont egyedül maradt Ari Ben Kánaánnal ezen a különös helyen. Az első nyugalmas pillanatban eszmélt csak rá teljességgel a történtekre. Megállt Ari ágya mellett és lenézett rá.

– Te jó Isten! – suttogta. – Mit művelek én? – Hosszú hónapok küzdelme, minden gondosan fölépített ellenállása összeomlott egyetlen őrült pillanat alatt, amikor csak azt érezte, rohannia kell a férfi betegágyához. Most megrettent attól, milyen hatalma van fölötte Arinak."

3. "...Kegyelmednek is megmondom, hogy hálátlan vagy s ama szegénykére nincsen gondod...

– Quo modo? (Hogyan?)

– Mert – folytatta Zagloba elvonva a lovagot a tűztől –, kegyelmed tulajdon harci kedvének és fantáziájának áldozván, egyre csak verekszik, ő pedig azalatt naponta könnyeiben fürdik, s hiába várja válaszodat. Ezt más meg nem tenné, hanem már régen elküldött volna hozzája, ha  ugyan igaz szerelem lakoznék szívében s szánná szegényke vágyakozását.

– Kegyelmed hát elmenne Barba?

– Akár ma is, mert magam is sajnálom őt.

Jan uram sóvárogva emelte szemét az égre..."

Persze, ahogy írtam, a szerelem csak egy-egy szál, a csaták, politika, intrikák és más izgalmak közepette. 

És a könyvek:

1. Zane Grey: Leányrablás a vadonban - western a vasútépítés és az indián háborúk korából.  

2. Leon Uris: Exodus - történelmi regény a mai (II. világháború utáni) Izrael állam születéséről a MOSZAD megalakulásáról.

3. Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal - történelmi regény a lengyel-kozák háborúk idejéből.

Valentin napra talán hozok még ilyen kis finomságokat. Van bőven izgalmas könyvem, édes-bús romantikával.