Nehéz döntés volt arccal
megjelentetni a könyvet. Hiszen én magam nem szeretem, ha előre kapok egy képet
a főhősről… Ám amikor borítóképet
kerestem, egyszer csak ott volt ez az arc. Van benne valami, ami az első pillanatban
megfogott, és nemcsak engem, hanem azokat is, akik olvasták a kéziratot, és
megkérdeztem a véleményüket, több alternatívát felajánlva.
Hogy épp ott van a sebhely az
arcán, ahol a harcos Triarnak? „Hogy mindig a szemedbe néz?” - ahogy egy
barátnőm mondta. Ki tudja?
Miután megtaláltam ezt a képet,
kerestem még néhányat. Volt egy másik komoly esélyes, egy sötétebb,
komorabb, ahol a modell szeme árnyékban van. Arról lebeszéltek, mert Triar
nem olyan!
Pedig Triar kegyetlen, dühös és
reményvesztett is, Sötét Harcos. Máskor igazságos, lelkiismeretes és gyengéd,
tiszta arcú Őrző. Vakmerő, meggondolatlan kölyök; boldogtalan szerelmes;
igazságos vezető, önfeláldozó barát; szép, ifjú törzsfő; torz arcú, sánta
szerencsétlen; egy széthulló ország királya - ez mind Triar.
A kép lassan odafényképezte magát
az agyam és a szívem legbelső zugába. Mégis harcoltam a sötét, csuklya
árnyékába húzódott, másik arcért, de felmerült egy lehajtott fejű, arctalan fiú
képe is, az útnak induló Triart jelképezve. De mint írtam, az előolvasók leszavaztak.
Nem bántam meg a választást, mert
a borító valóban figyelemfelkeltő lett - köszönet érte a Publio Kiadónak -, és szerencsére nemcsak nők szerint, akik azonnal felfigyelnek egy ilyen markáns férfiarcra.
Az Őrző egy fiú, egy férfi
története, egy fantasy világban, ahol emberek élnek, emberi problémákkal
küzdenek. Ennek a világnak van saját állatvilága, Triar országának, részben
magyar elemekre épülő, kultúrája, hagyományai és legendái. Nem hiányzik a
történetből a szerelem, a barátság, a bosszú, és a véres harc sem.
Kalandos utazást kívánok
mindenkinek, aki úgy dönt, elindul Tullia földjére!